Elég kevés szó esik a címben említett kifejezésekről, főleg magyar nyelven kevés a forrás. Ebben a hosszabb cikkben komolyabb vizekre evezünk, és megpróbáljuk körüljárni a kifejezéseket, és megvilágítani az összefüggéseket.
Világkormány...
Kevés ember számára lehet kétséges, hogy a világ a teljes globalizáltság felé halad. A globalizáció a Wikipedia szerint: "described as a process by which the people of the world are unified into a single society and function together. This process is a combination of economic, technological, sociocultural and political forces." Tehát egy olyan folyamat, amelyben a világ lakossága egyesítve lesz egyetlen, gazdaságilag, technológiailag, szociálisan és politikailag egységes társadalomban. Ez egyrészt jelentheti, hogy a jólét és gazdagság szintje a világon általánosan növekszik, másrészt, hogy a világ egy tökéletesen centralizált és ellenőrzött totalitárius rendszer felé halad, ahol az elhajlókat, politikailag másként gondolkodókat kizárják, ellehetetlenítik, végső soron megsemmisítik.
Korunkban a nyugalom, a biztonság, a jólét, ugyanakkor a teljes és totális hatalom záloga a pénz. Gondolom olvasóim is azért vannak itt, mert rájöttek erre, illetve arra is, hogy ezt legkönnyebben a pénzzel való kereskedéssel érhetik el. Természetesen mi sem áll távolabb ettől. Az viszont igaz, hogy a pénzzel, illetve adóssággal manapság már országokat, egész kontinenseket lehet uralom alá hajtani. A pénz kibocsátása és ellenőrzése jelenti az igazi hatalmat. Aki tanult közigazgatást, az tudja, hogy egy állam igazgatása először a centralizáltság felé halad. Amikor már minden központosítva van, akkor átfordul a folyamat, és jelenik meg a decentralizáció. A városiasodást (urbanizáció) követi a dezurbanizáció, amikor is a városlakók az élhetetlenné vált városból kiköltöznek. Világszinten jelenleg a centralizáció a fő törekvés. A decentralizáció és dezurbanizáció azért létező jelenségek, mert régebben nem rendelkeztek elég fejlett technológiával ahhoz, hogy a várost, államot egyetlen irányító szerv, egyetlen központból ellenőrizhesse. Jelenleg ez, ha csak háttérhatalmi szinten is, még ha hihetetlennek hangzik is, de rendelkezésre áll, és folyamatos tesztelés alatt van. A cél a piramisszerű struktúra elérése, amelynek építőkövei az emberek, tetején pedig a pénzt birtokló hatalmi elit áll.
Uniformizált világ
A globalizációra már a második világháború alatt is léteztek tervek. Egyik eklatáns példa az az 1942-es térkép, amely a világ tervezett felosztását tartalmazza a háború után, nemrég került napvilágra. A térképet tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy a világ gyakrolatilag országok unióira van redukálva. Szovjetunió, Dél-Amerikai Unió, Afrikai Köztársaságok Uniója, British Commonwealth, és végül (Észak-)Amerikai Egyesült Államok. Mi valósult meg ebből? A Szovjetunió ugyan felbomlott, de csak azért, hogy teret adjon az Európai Unió létrejöttének. Mi a helyzet a Dél-Amerikai Unióval? Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy gyakorlatilag már létrejött. Egy Európai Unió mintjárára szerveződő, áruk és emberek szabad mozgását lehetővé tevő egyesülés. Magát az Unió elnevezést a volt chilei külügyminiszter, Ignacio Walker jelentette be 2005. december 28-án, előtte a Dél-Amerikai Népek Közössége néven futott. Walker amúgy a Princeton egyetem professzora. Ebben az időben Chilében Ricardo Lagos volt a miniszterelnök, aki mint látható, szeretett Bush barátunkkal sétálgatni és megbeszéléseket folytatni.
Afrikai Unió? Már 2002 júliusában létrejött, az Afrikai Unió Szervezet utódaként. A legfontosabb szerve az Afrikai Unió Gyűlése, amely évente kétszer ül össze. Ennek elnöke jelenleg Tanzánia miniszterelnöke, Jakaya Kikwete, akit 2008 januárjában választottak meg erre a posztra. Nahát, George itt is feltűnik? Igazán kedves fickó, hogy minden vezetőnek gratulál.
Az Ázsiai Unióra szintén 2002-ben jelentek meg a törekvések. Legutóbb Kevin Rudd, ausztrália jelenlegi miniszterelnöke vettete fel az unióra való törekvések folytatását, mint a távol-keleti régió gazdasági fejlődésének egyetlen lehetőségét. Rudd többek között a G-20-ak 2008-as washingtoni meetingjén is részt vett.
És akkor mi a helyzet az Észak-Amerikai Unióval?
NAFTA
A betűszó a North American Free Trade Agreementet (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) takarja. Ez egy trilaterális kereskedelmi szerződés a három észak-amerikai ország: Kanada, az USA és Mexikó között. A szerződés célja papíron a tagországok közötti kereskedelmi és beruházási akadályok lebontása; piacbővítés a tagok áruinak és szolgáltatásainak, valamint új munkalehetőségek teremtése és - mint jolly joker - vállalataik versenyképességének erősítése a világpiacon. A szerződést 1993. december 8-án írták alá, és 1994. január 1-én lépett életbe, Bill Clinton írta alá. Az előkészítése azonban még az öreg, George H. W. Bush idejében történt, az előzetes ceremónia még 1992 augusztusában volt. Az egyezmény létrehozásának egyik fő szószólója Mickey Kantor volt, aki azidőtájt a USTR nagyköveti címét viselte. Az USTR egy kormányügynökség, amely felelős az Egyesült Államok kereskedelmi politikájának, irányvonalának kidolgozásáért. Kantor a Vanderbilt egyetemen végzett közgazdasági szakon, ahol belépett a Zeta Beta Tau testvériségbe. (Természetesen ne legyenek kétségeink szabadkőműves kapcsolatairól.)
A NAFTA két főbb összetevőből áll: a NAAEC-ből (Észak-Amerikai Környzetei Együttműködési Egyezmény), és a NAALC-ból (Észak-Amerikai Munkaerőpiaci Együttműködési Egyezmény). Az előnyöket és hátrányokat sokszor és sok helyen méltatták. Mexikóban rengeteg Maquiladora alakult - ezek a gyárak a vámmentességet kihasználva alapanyagokat importálnak, majd a jóval olcsóbb mexikói béreket kihasználva legyártják a terméket és azt exportálják. Főleg összeszerelőüzemek, gyártósorok működnek itt, és habár 2000 óta csökken a gyárak száma, 2006-ban még mindig Mexikó exportjának 45%-áért feleltek ezek az üzemek. Kanada természeti kincseit, főleg vizeit és erdőit félti a nem megfelelő jogi szabályozás miatt. Az USA-ban erőteljes deindusztrializáció indult meg, azaz a NAFTA alatt ugyan sok új munkahely jött létre, de rengetegen is vesztették el állásukat, főleg a gyártás területén. A munkások jogai is veszélybe kerültek, hiszen egy cég bármikor áthelyezheti gyárát másik országba (Mexikó, Kína), így nagyobb nyomást tud gyakorolni dolgozóira.
NAFTA Superhighway
A találgatások szerint a NAFTA "szuperautópálya" egy, USA-t át- és kettészelő transzportációs rendszer terve. Ez egy Mexikóból Torontóig érő fizetős autópályarendszer több elágazással, 365 méteres, 2x 10 sáv szélességgel, négy kamionoknak, hat autóknak; továbbá víz-, gáz-, olaj- és egyéb vezetékek, vasúti sínek, elektromos vezetékek és optikai kábelek. A pálya hosszát 4-6 ezer mérföld hosszúságúra, megépítésének költségeit 186 milliárd dollár körülire becsülik. A szuperautópálya tervét az USA kormánya tagadja. Ugyanakkor létezik egy North America's SuperCorridor Coalition nevű szervezet, amely pontosan a fent említett project véghezvitelére alakult. Szerény weboldalukon ismertetik, hogy céljuk a három nemzet közötti egységes, ésszerű, hatékony és környezetbarát szállítási rendszer kifejlesztése. A NASCO máris 2.5 milliárd dollárt kapott az USA Közlekedésügyi Minisztériumától, forgalomtervezési és nyomkövetési kutatási célokra.
A szuperautópálya igazi előfutára a Trans-Texas Corridor néven elhíresült tervezet. Ez a fentebb ismertetett tulajdonságokkal fog rendelkezni, és egyik fő támogatója Rick Perry, Texas jelenlegi kormányzója. Perry George W. Bush-t követte a kormányzói székben.
A Trans-Texas Corridor megtervezésére a Zachry nevű, nagymúltú építőipari cég kapott megbízást, az üzemeltetésért pedig a tervek szerint a Cintra nevű spanyol konzorcium felelne. A Cintra máris 7.2 milliárd dolláros ajánlatot tett az üzemeltetésért cserébe, és azért, hogy a későbbiekben esedékes autópályadíjakat és egyéb költségeket (toll) ő szedhesse be. A megállapodások szerint a két beruházó az összköltség 22%-ért felel, a többit bankok fogják finanszírozni. Az előzetes becslések szerint azonban a díjakból származó megtérülés a költségekhez képest akár 13:1-hez is lehet.
Mi a "biznisz" lényege? Az árut pedig szállítani kell, tehát a legbiztosabb haszon az áruszállítási rendszer biztosításában van, nem magában az áruszállításban. A pályarendszer lényege, hogy egy zárt rendszert alkot, Mexikótól Kanadáig, és csak bizonyos "SmartPort"-okon, országon belüli "kikötőkön" lehet ki- és belépni, ahol a szállított árut és személyeket ellenőrzik. A folyamatos nyomkövetésen kívül még egy nagy előnye van a dolognak, nevezetesen, hogy úthasználati díj és vámköltségekből származó bevételek az Állam(ok) zsebeiből magánkézbe vándorolnak. És itt lép a képbe az Észak-Amerikai Unió.
North American Union
A Bush kormányzat egyik fő rejtett törekvése, hogy minden akadályt elgördítsen az Észak-Amerikai Unió létrehozása elől. 2005-ben, a lehető legkisebb hírveréssel, a texasi Wacoban találkozott Bush Vincente Fox mexikói, és Paul Martin kanadai miniszterelnökkel, hogy a Security And Prosperity Partnership of North America (Biztonsági és Jóléti Együttműködés Észak-Amerikában) elnevezésű tervben fogalmazza meg elképzeléseiket. Ezt egy Building a North American Community (Egy Észak-Amerikai Közösség Építése) elnevezésű riport követte, amelyet nem kisebb szervezet adott ki, mint a Council of Foreign Relationships (CFR). Ez az irat - a szokásos terrorist bullshit mellett - konkrét ajánlásokat is tartalmaz, amit a három ország jobbára 2010-ig elérendő célnak tart. Ezek egyike-másika igen meglepő lehet.
- Közös határrendszer kifejlesztése 2010-ig. Természetesen a terrorista veszély elhárítása céljából, ambiciózus, de elérhető célként utal rá, amelyet "szükséges procedurális és törvényi változásokat fognak követelni mindhárom országban".
- Észak-Amerikai Útlevél (North American Border Pass) kifejlesztése. Ez egy biometrikus azonosításon alapuló smart kártyát takar. A program az USA-Kanadai NEXUS és az USA-Mexikó között létező SENTRI programokon alapulna, és azok kaphatnák meg a "gyorsabb áthaladás" érdekében, akik "nem jelentenek veszélyt" (pose no risk). A dokumentum azt állítja, hogy ez a border pass nem lenne kötelező, csak akik kérik, és fizetnek érte, a már meglévő útlevél-, és személyi igazolvány rendszert nem váltaná fel. Azonban, a dokumentum fentebb hivatkozik egy adatra, miszerint a három ország között évente 400 millió határátlépés történik, amely még óvatos becslés szerint is több milliós "ügyfélkört" feltételez.
- Egyesített Észak-Amerikai Határ Akcióterv. Ez többek között tartalmazza az országba belépő minden egyes hajó, repülő, teherautó, konténer és ember ellenőrzését és nyomon követését (továbbfejlesztett módszerek, RFID azonosítás, stb.), valamint azt is, hogy a felek a külföldi (tehát nem észak-amerikai) személyekről listát vezetnek és ezeket az adatokat egymással megosztják, valamint név-, és biometrikus alapú közös figyelőlistákat (watchlist) állítanak fel, természetesen a terroristák kiszűrésére.
- A NORAD rendszer kiterjesztése az egész Észak-Amerikai területre. A NORAD radarrendszert kezdetben a hidegháború alatt a szovjetektől várt ICBM-rakéták detektálására fejlesztették ki, de a hidegháború vége után belső felderítésben - pl. drogcsempész repülőgépek nyomkövetése - is részt vettek. Jelenleg a Mikulás felderítésében használják az évente több milliárd dollárt felemésztő rendszert. Nos, ha a Télapó mozgását tudjuk vele követni, akkor év közben, üresjáratban bizonyára az államok területén mozgó pár ezer repülőgép nyomon követése sem jelenthet neki gondot...
- A három ország gazdasági lehetőségeinek jobb kihasználása. Ez főleg Kanadából és Mexikóból az USA-ba áramló olaj mértékének növelését jelenti. A riport kitér a környezetvédelmi kérdésekre is. Ebben üdvözli, hogy Kanadát sikerült beugrasztani a kyoto-i egyezmény aláírásába, de ehhez se az USA, se Mexikó nem csatlakozott. Az egész dokumentumban egy szó nem esik a megújuló energiaforrások (víz,- nap,- szél-, hullám- és geotermális energia) kihasználásáról, csak az olaj és az olajhomok (oil sand) növekvő felhasználásáról.
- Megerősített kapcsolat a kormányok között. Ez többek között jelenti az évenkénti legalább egyszeri meetinget, ahol felülvizsgálják a jelenlegi terv haladását, valamint egy "Észak-Amerikai Interparlamentáris Csoport" felállítását.
A fentiek már magukban is előrevetítik az Észak-Amerikai Unió létrejöttének képét, hiszen ez a megoldás (közös határok, közös adatbázis, közösen meghatározott gazdaságpolitika, közös külpolitika) kísértetiesen hasonlít az Unió modelljére, habár itt nincs külön szerv, Európai Parlament, és ha lesz is ilyen központ, azt az USA fogja adni. Mindazonáltal érzékelhető, hogy ez az egyesülés csak egy eszköz a gazdaság további növelésére, más országok erőforrásainak gyorsabb kirablására, a keresekedelem fejlesztésén keresztül a fogyasztás növelésére. A biometrikus adatok begyűjtése a terrorizmus ürügyén pedig kiváló eszköz az elbutított lakosság megfigyelésére, melyek kiértékelése és a megszerzett tapasztalatok felhasználhatók lesznek, amikor az USA háttérkormánya hatalmát a többi Unióra, végül pedig a világra is kiterjeszti.
AMERO
Habár hivatalosan még nem jelentették be, Herbert G. Grubel már 1999-ben felvetette egy közös valuta lehetőségét az észak-amerikai államok között. Az "állatorvosi ló" valószínűleg az Európai Unió volt, és miután látták, hogy a közös valuta működik, elképzelhető, hogy megkezdték a lépéseket az Amero bevezetésére is, habár az Egyesült Államoknak ez nem kifejezetten lenne érdeke. El Salvador Nicaragua, Peru, Honduras, és Panama, a helyi pénzek mellett hivatalos fizetőeszköznek tekinti az USA dollárt, Mexikóban pedig gyakorlatilag másodlagos fizetőeszköz. A világ exportjának a fele USA dollárban történik, amely egyelőre biztos status quo-t ad a dollárnak. A közös pénznek ellenzője Kanada, akinek nyilvánvalóan nem tenne jót, ha az infláció kezelésének, és az alapkamat meghatározásának hatalma kikerülne a kezéből. (Utalnék a cikk elejére: aki a pénzt uralja, azé a hatalom.)
Eddig a hivatalos változat. Hal Turner, egy amerikai fehér nacionalista és fehér felsőbbrendűséget hirdető rádiós műsorvezető, szókimondó stílusa miatt már sokszor került hátrányos helyzetbe. Hal 2007 augusztusában azt állította, hogy tudomása szerint Denverben Amero érméket állítanak elő. Természetesen próbálták idiótának beállítani, de az üzemet Denverben bezárták. 2008. októberében Hal hozzájutott egy állítása szerint eredeti Amero érméhez, és információi voltak egy 800 milliárd Amero értékű szállítmányról Kína felé. Az érméket bemutatta a Youtube-on, a videót 600.000-en látták. December 1-én üzenetet kapott a Youtube-tól, hogy accountját az USA Kincstára kérésére nemzetbiztonsági okokra hivatkozva felfüggesztették. December 3-án Hal Amero bankjegyekhez jutott, melyet szintén megosztott a nagy nyilvánosággal. Elmondása szerint az új pénz azért kell, hogy az USA megszabadulhassan iszonyatos mennyiségű adósságától. A GlobalEurope Anticipation Bulletin 2008 októberében körbeküldött körlevele szerint az USA dollár demonetizálva lesz, azaz mint pénz, megszűnik létezni. Hal szerint a régi USA dollár körülbelül 90%-ot vesztenek az értékéből, és sötét képet fest a jövőről, melyhez képest az 1929-es tőzsekrach csak Monopolynak tűnik. "Ugyanis az USA kormányának jelenlegi adóssága 10 trilliárd dollár. Ennek még csak a kamatait sem képes már az USA törleszteni. Amikor a folyamat fenntarthatatlanná válik, egy szép napon a FED ebédidőben bejelenti, hogy a dollár immáron szart sem ér. A befektetők őrülten rohannak majd, hogy a dollárt kivegyék, és más pénznemekre átváltsák. Egy órán belül a bankok bezárnak. Kirendelik a katonaságot, hogy az éppen csak felocsúdú amerikai lakosságtól az aranytartalékot megvédjék. A tehetlen lakosság nem tehet majd mást, mint elfogadja az AMERO és az Észak-Amerikai Unió bejelentését. Természetesen ezt egy "érted jöttünk elvtárs, nem ellened" stílusú tálalás fogja övezni a média részéről, ahogy tették azt 2001 . szeptember 11-én."
Persze a fenti történet lehet fantazmagória is. Az érmékre is ráfogták, hogy azt egy David Carr nevű numizmatikus tervezte, aki kizárólag gyűjtőknek szánta a pénzt. Azonban ha megvizsgáljuk az érmeket, meglepő módon megfigyelhetjük rajta az összes, szabadkőművesek által fontos jelképet. Az érmén Bellona, a rómaiaknál a háború istennője foglal helyet egy vesszőkkel szegélyezett kockán, mellette a hatalom jelképe, a Fasces. A világ csak úgy eldugva húzódik meg a vesszőnyaláb mögött. A fogaskerék fejezi ki a rendet, a rendszert, a Nagy Építő jelenlétét a háttérben. A szimbolizmus egy elég borús jövőképet takar, amelyben folyamatos háború folyik az emberek, vagy akár az egész világ ellen, akik egy fasiszta rendszer árnyékában élve vannak kiszolgáltatva az uralkodó elit érdekeinek, akiknek a kezében van a Tudás (a fáklya) és a Fegyverek (lándzsa) is...
Hal turner azóta halálos fenyegetést kapott az Izraeli Védelmi Erőktől, mert rájött, hogy a gázai bombázásoknál "piszkos" tüzérséget akartak használni. De ez már egy másik történet...
Konklúzió
Mit jelenthetnek a fenti információk nekünk, trédereknek? Először is, nem valószínű, hogy USD-ban kellene tartanunk a pénzünket, vagy hosszútávú lekötéseinket.A fentebb idézett GEAB figyelmeztet, hogy a jelenlegi válság sokkal súlyosabb, mint akár az 1929-es, vagy bármelyik válság a kapitalizmus történetében. A részvénypiacoknak minimum egy évtized lesz szükséges, hogy elérjék egyátalán a 2007-es szinteket, és a krízis legalább 2010 végéig fog tartani. Elképzelhetőnek tartanak egy hirtelen összeomlást az összes , befizetésen alapuló nyugdíjalapnál. A jelenlegi optimizmus semmit nem jelent, és valószínűleg 2009 márciusáig tart, amikor bekövetkezik a következő beszakadás. Ennek tükrében érdemes megtervezni befektetéseinket, és kereskedési stratégiánkat. Sok szerencsét mindenkinek!
